In memoriam,  Pest

In memoriam Isten Irgalmasságáról nevezett Klára OCDS

Klára nővérünk a Világban Élő Kármeliták Keresztes Szent Jánosról nevezett Huba utcai Közösségében kezdte világban élő kármelita hivatását megélni. Közösségünk 2016 tavaszától – a korábbi három budapesti VÉK közösség összevonását követően – az Avilai Szent Teréz VÉK közösség nevet viseli. Ennek a közösségnek volt halálakor szórványban élő tagja.

Nehéz megemlékezést írni egy olyan testvérünkről, aki nagyon közel állt azokhoz, akik ismerhették.

Klári 1933. május 3-án született. Az Úr 2022. szeptember 3-án szólította magához.

Közösségünkben előzetes lelki beszélgetések után 2001. szeptember 9-étől kezdte meg a próbaidőt. Attól kezdődően rendszeresen járt a két hetente vasárnaponként tartott rendi gyűlésekre, és ezen kívül a személyes beszélgetésekre a rendi vezetőségének tagjaihoz, a képzés vezetőjéhez és Albin OCD atyához is, aki közösségünk lelki asszisztense volt. Albin atya hozzájárulása is szükséges volt a rendi életbe való bekapcsolódásához, mert jelentkezésekor már átlépte a belépésre jogosító korhatárt. Mivel elhivatottságára vonatkozóan egyikünknek sem volt kétsége, így az engedélyt megkapta.

Miért várakozott a jelentkezéssel ilyen sokáig?

Amikor férje elhunyt, akkor érezte úgy, hogy megélheti formálisan is a szívében már korábban megszületett vágyát, a kármelita világi életet. A házasságot, a gyermekek nevelését erősebb kötelességnek érezte, mint a rendi elköteleződést. Pontosabban attól félt, hogy nem lehetséges teljes felelősséggel megélni mindkét hivatást egyidejűleg.

2003. december 7-én beöltözött, és az Isteni Irgalmasságról nevezett Klára nevet kapta. 2005. november 6-án tette le első, ideiglenes ígéretét, majd 2009. november 7-én letette végleges ígéretét is Közösségünkben.

Nagy lelkiismeretességgel végezte feladatait, így kapott áldoztatói engedélyt, ezen kívül közösségünk néhány más tagjával együtt pár éven át Magyarszéken is felváltva végeztek portaszolgálatot. Komoly, mély hitéletet élt meg, amelyet mindenki érezhetett, bár legbelső gondolatait nehezen osztotta meg velünk. Egy ideig egyáltalán nem, aztán eljött a pillanat, amikor már ki is tudta mondani mindenki előtt mit gondol, mit élt meg, de csendes volt, engedelmes, békés. 2015-től már helyet szerzett magának egy Idősek Otthonában, de akkor még többnyire nem ott lakott, hanem saját lakásában Az otthonbeli szállást azért kereste, hogy ha a szükség majd úgy hozza, legyen hol lennie kiszolgáltatott helyzetében is. Diósdon, a Szent Anna Szeretetotthonban történő beköltözésével kezdte meg a szórványtagságot, tartva időszakosan a kapcsolatot néhány testvérünkkel.

Klári halálának másnapján egyik fia megkeresett minket telefonon, teljesítve édesanyja végakaratát, mely szerint értesítsenek minket haláláról, és ha lehetséges, kármelita atya temesse. Ez megrendítő jele annak, mit jelentett neki a Kármel és konkrétan a közösségünk.

Elmondva érte a halotti zsolozsmát, lénye előttünk állt, akik ismertük és biztosak vagyunk abban, hogy ott van, ahova mindig törekedett, a boldog örökkévalóságban, ahol Isten segítsen minket, hogy majd újra együtt lehessünk Vele.

Isten adjon Neki Országában örök nyugodalmat, békét és boldogságot! Amen