In memoriam Szubert Árpádné dr. Vén Emőke, Stock Szent Simonról nevezett Terézia OCDS

Emőke 1949. március 22-én született. Szemészorvosként dolgozott, ezt a világi hivatást gyakorolta egészen haláláig. A Vakok Batthyány Gyermekotthonában karitatív segítőként dolgozott a kezdetektől fogva.Családban élt. Lengyel férjével 2 gyermeket neveltek fel, egy harmadik gyermeket pedig még kiscsecsemőkorban veszítettek el. Halála előtti napokban nagyon várta 5. unokája születését. Férjéről mindig nagy szeretettel beszélt, őt – majd később anyósát is – súlyos betegségében haláláig kísérte, ápolta.  

A Kármel Világi Rendjében 1990-ben kezdte meg jelöltidejét, 1995-ben végleges ígéretet tett a Világi Harmadrend női közösségében. Paskai László bíboros 2000. október 5-én írásbeli, kánonjogi hozzájárulását adta a három budapesti – a Keresztes Szent Jánosról, a Szent Családról és a Munkás Szent Józsefről nevezett – VÉK közösség működéséhez, P. Kovács Cs. Albert OCD tartományfőnök atya indítványára. Ekkortól a Keresztes Szent János VÉK közösségnek elnöke, valamint a Kármel Világi Rendjének országos elnöke is volt, többszöri újraválasztással, a lehetőségek szerint maximális ideig. Emőke elnöksége alatt született meg az a gyakorlat, hogy a helyi VÉK közösségek tanácsának tagjai – első években az elnöke és a képzésvezetője, később a három tanácsosa is – évente két alkalommal lelkigyakorlatra és konferenciára gyűltek össze. 

Szerkesztett egy periodikát „Értesítő” néven, melyben rendszeresen összegezte a Közösségre vonatkozó eseményeket, az összejövetelek témáit vagy beteglátogatásokat. Ezeket a szórványtagokhoz postai úton eljuttatta a Közösség akkori elnöksége. Külön is összegezte a virrasztások menetét és a lelkigyakorlatokról épp így rendszeresen írásos összefoglalót készített. Nagy gonddal végezte a választások lebonyolításának nem is olyan egyszerű folyamatát, a jegyzőkönyvezését. Az Elnökségi ülés Jegyzőkönyvét is saját kezűleg írta, de az Országos Konferencia előtti beszámolókat is. 

Emőke nevéhez fűződik a jelenleg is érvényben lévő – P. Kovács Cs. Albert OCD tartományfőnök atya jóváhagyásával kiadott – Regula és a Világban Élő Kármeliták Konstitúciója magyar nyelvre fordítása, továbbá a Magyarországon érvényes statútumok kidolgozása, amely a megújulásig érvényben volt.  

Nagyon jól írt, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége JEL lapjában és a Vigilia folyóiratban is jelent meg összefoglalója „Kármeliták a világban” ill. „A Teréziánus Kármel Világban Élő Rendje” címmel. 

A Kármelita Testvérek lengyel tartományból delegált tagjának, Pawel Denisiewicz OCD atyának homíliáit fordította lengyelről magyar nyelvre, ezzel nagy segítségére volt a kezdeti nyelvtanulás nehéz időszakában. 

Amikor még a Szabolcs utcában dolgozott, a reggeli szentmise után ottmaradt zsolozsmázni Közösség több tagjával, télen a hideg miatt a sekrestyében kucorogva. Áhítatosan, belső csendben Istenre figyeléssel kezdődtek napjaik. A közös zsolozsmán részt vevő tagok számára ezen alkalmak, a közös virrasztások hajnali 4ig, a szombati skapulárés körmenetek, hogy volt Albin OCD atya, aki végig jelen volt a rendi gyűléseken, ezek adtak teret a Szentléleknek a közösségépítésre. Ekkor még teljes egyensúly érződött az atyákkal, a nővérekkel. 

Emőke a magyarszéki Nővérekkel 2003-tól kezdve szoros kapcsolatot ápolt. A Nővérek elénk élték az Emőke által is vágyott, és a Közösségünk által mintának tekintett, Istenközpontú életet, melynek egyes elemeit – pl. a csendes elmélkedést vagy a zsolozsmázás hagyományát – a Keresztes Szent János VÉK közösség és utódja ebből a forrásból meríti. Közösségünk ennek a szoros kapcsolatnak mind a mai napig élvezi azt a gyümölcsét is, hogy évente a nyári lelkigyakorlatunkat a nővérek életének miliőjében és – az utóbbi években rendre a Nővérek vezetésével – tartjuk meg.  

Erős személyisége sokak számára a tekintély súlyát, egyfajta biztonságát adta. Országos elnökként – még a változások, a változtatások előtti egységesebb időszakban – elfogadták, szerették. Határozottan kiállt a közösség Anyakönyve általi dokumentáltságért. 

A közösségbe lépők útját nagy elkötelezettséggel és mondhatni, „anyai” szeretettel kísérte, egész lényéből a felelősség, a hivatás iránti elkötelezettség, az Egyház és a Kármel iránti odaadás és hűség, az Istennek adott élet gazdagsága és nagyszerűsége sugárzott. Ezt adta tovább mindenkinek, aki csatlakozott Közösségünkhöz. 

A Megújulás intézkedéseit fegyelmezetten, ígéreteihez hűen viselte. Kiegyensúlyozott és derűs maradt mindvégig, hirtelen, gyors lefolyású betegségében is. Szelíddé, csendesen elfogadóvá simult. 

Kifejezően érzékelteti hivatásának komolyságát az elköteleződésekor készített önéletrajzának alábbi részlete: 

„…A Belső Várkastély és a Tökéletesség útja című könyveket egy szentgyónásban kapott indíttatás után egy nap és egy éjszaka alatt olvastam el és ismertem fel, hogy számomra ez a lelki élet útja. Magamnak napirendet írva, elmélkedve, elkezdtem zsolozsmázni és naponta szentmisére járni, valójában úgy kezdtem világban élő kármelita életet élni, hogy nem is tudtam, hogy van ilyen rend. Isten kegyelméből, úgymond véletlenül vetődtem el a Huba utcai Kármelita templomba, ahol éppen adventi lelkigyakorlat folyt. Ebbe belecseppenve éreztem, hogy „hazaértem”…” 

És most, hogy hisszük, végleg Hazaérkezett, őszinte szeretettel adunk hálát Emőke odaadásáért, elkötelezett, Istenre vágyó életének ösztönző példájáért a Jóistennek, és mindenért, amit a Kármel Világi Rendje és különösen is az Avilai Szent Terézről nevezett (korábban a Keresztes Szent Jánosról nevezett) VÉK közösség Emőkén keresztül kaphatott. Életpéldája és hűségének ereje ma is gyökere a Világban Élő Kármelnek, élteti és gazdagítja az ide meghívottakat. 

Emlékét szeretettel megőrizzük. Nyugodjék békében, és segítsen minket! 

Deo Gratias!